Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1 évesen

Elérkezett a várva várt szülinap. Hihetetlen, hogy már eltelt egy év! Szuzi gyönyörű lett és a kedves, makrancos, akaratos fajtáját sokkal jobban értettük már. Túl voltunk, a nem eszek meg semmit időszakon. A nem akarok egyedül maradni egy percig se napokon. A sírok az ajtó előtt, hogy gyertek ki órákon.

Egy nagy problémánk volt csak, amivel nem tudtunk megbírkózni: Szuzi és a locsolótömlő. Na ez nem ment. Mármint, hogy ne rágja szét, ha kint hagyjuk a vastag és szép sárga gumi csöveket. Amikor harmadszor rágta szinte cafatokra, Attila megfegyelmezte... Ez volt az első alkalom, hogy kapott az orrára. Meghunyászkodott, Attilától jobban félt onnantól. De a locsolótömlő erősebb szerelem volt. Minden reggel rettegve mentem ki... Mindig megrágta. Aztán feladtuk és minden este locsolás után elpakoltam a tömlőket. Szóval a fenyítés sem segített...

Idén nyáron már hozzá sem nyúlt. Mi a titok? Kapott egy társat. De komolyan... 

Sokat mondták a kutyasuliban, ismerősök és kutyások, hogy a beagle falkakutya. Ezt tapasztaltuk többször, ha mentünk valahová és meglátott egy kutyát. Egyszerűen megveszett az izgalomtól, hogy odamehessen és nem volt hajlandó visszajönni. Ezért nem is szerettem sétálni vele. Féltem, hogy nem jön vissza, hogy végleg megszökik és hazamegy a másik kutyával, stb. Tulajdonképpen csak egyszer lépett le így. Sétáltunk a szokásos utca végi mezőn és meglátott valamit. Talán nem is egy másik kutya volt, hanem egy nyúl, de nekiiramodott és elvesztettem szem elől. Egy órán át kerestem, aztán hazaindultam. A házunktól 100 méterre jött szembe velem... Ő már ott várt.